Lassan nő az árnyék,
simul az alkonyi fénybe,
derengő percek vesznek,
szirmok hullnak a mélybe.

Amikor az égen kigyúl ezer csillag,
amikor a hold ezüstöt izzad,
amikor csókra nyújtod ajkad,

Reszket a lelkem,
reszket a testem,
csend ölében

Éjszaka gyöngye,
árnyam most gyönge,
borzas a tolla,
bús kismadár.

Pille reszketett, nád tetején,
iszapos mocsár, az égig ért,
menekült inalt megannyi lény,

Aggódom a holnapért ma,
de, a jövőért is tegnapelőtt,
kinyílik zsebemben a bicska,

Sugaras éjen,
a hold ölében,
alszik a vágy,
alszik a fény.

Kinek lelke van,
nem él hiába,
kinek lelke van,

Jeges csendbe olvadt mámor,
rózsa gyúl ki igazától.
Cseppfolyós a selyemstóla 

Aludj kedves,
aludj, bátran,
csititalak
forró vággyal,

Száj legörbült,
sóhaj gyengült
darázscsípés

Bíborszín tüzeid
kedvemet felkeltik,
felkeltik kedvemet,

Ilonka félve tipegett be új munkahelyére. Ennek oka a csupa férfi munkaerő mibenlétében rejlett. A hely sem volt egy szokványos, agysebészeti szikéket polírozó műhelybe nyert felvételt. Főnöke Languszta Manguszta az első percben megkívánta huszonéves idomait.

Béke van 
nyugalom
napsugárt