csillogó cseppekből
fűzöm a nyakláncom
tollpihe szerenád

Lerajzolom a neved
színes cukrokból
kanyarítok betűket
ragacsos sorok festik 
arcodra a megannyi gond-létrát
mosolygós szemet is 
karcolok az ívre
régen nem láttam már így
ezért színezem ily kékre
frissen pezseg a hangod
habzó szóda a borban
ahogy nézed 

A történet nem valós, bármi hasonlóság a nevekkel, helyszínekkel, csupán a véletlen műve.

halk
zajt kelt

a napsugár csokorba szedi 
lépteidet itt jársz előttem
mégsem érlek utol

jó lenne csak
gömbölyű betűket
formába csiszolni

csendesedj míg lehet
sutyorgó hangod tedd zsebre

Nem tudtam aludni
vérben ázott a nagy sajt
az égen kifutott a tej 

a csont szilánkosra törik
sunyi tekintetek romos pitvarában

tétova karonülő
lépte jövőbe forduló
rutintalan 

Megfelelni folyton folyvást mindenkor
mást kíván a kívánalom mást a rohanó
tömegkór marcangolva követeli a hang 
csengő bongó látomásait frakkba vagy 
új köntösbe, otthonkába lökött mintás
börtönbe ember vagy és ember vagyok
türelmes békétlen nyomorba hanyatló
néha csak tehetetlenül álló csendbe kiáltó

Lomha járat év elején
disznót ölő kemény legény
félre csapott pörge kalap