Megfelelni folyton folyvást mindenkor
mást kíván a kívánalom mást a rohanó
tömegkór marcangolva követeli a hang 
csengő bongó látomásait frakkba vagy 
új köntösbe, otthonkába lökött mintás
börtönbe ember vagy és ember vagyok
türelmes békétlen nyomorba hanyatló
néha csak tehetetlenül álló csendbe kiáltó

Lomha járat év elején
disznót ölő kemény legény
félre csapott pörge kalap

Elfogytak a hangok
elfagyott a szó
bűnös ígéretek

Követelés ül a hátán
elnyomott lét mai bárány
kezes suta minden lépte

Fagyot arat a tél üdve
törött fakó képeket
rogyadozva esem térdre

Játszom a csenddel hópihékkel
rakom tele kosarát legyen minek
örülnie mikor nem lesz velem

Csámborgok üveges szemű
nincstelenség a társam
családról rég levált hímnemem

Pörgök forgok méla táncba 
erdőn mezőn vacsorázva

Giccset írok halmozottan
falhoz nyomott karmotokban
kiált rám a semmi üdve

Már suhogott is a vessző
nem ismertem anyám arcára
a ráncokat kisimította a merev düh
iskolai hátitáskám mustársárga
könnyeket hullatott az árva 
kopott hokedlin a mázas gáztűzhely 
csillogó tisztasága mellett 
feküdtem a sarokban bordó-kék
jeges kőlapok égették bőröm
soha nem fárad el gondoltam

Elteszem a rímeket egy fiókba
kicsit kopott komódomba-diófa

Éji palást hátán lágy folt
lenge pihe túlvilágról
vagy csak itt a földi létből

Jön a Lili, jön a Lili,
ruhácskája több, mint csini,
Zokni cica sebbel-lobbal

  Csöndet hozó éji sírkert,
gyertya szíve gyöngyöt ont,

Szűk kuckóban csöppnyi hír,
barlanglakó mennyit bír,
marcangoló önvád helyett,

Érződik még nyár az őszben,
érződik az irgalom,
lassan csordul nyál a ködben,