Határtalan örömöt okozott nekem ma Zsuzsa a könyvvel amit ajándékba készített számomra. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Gyönyörű!

Szeretettel: Edit

Vakít az ég, szárnyalóan boldog,
hűs asztal tövében ülnek a koboldok,

Zakkan,  kattan, marka csattan,
ajtó alatt, nagy a rés,
szürke villám izgat talpast,

Gyönyörpatak cseppen,
szirupos a málna,
zeneszó a holnap,
nincsen idő másra.
Vállad íve szentség,
kimondani nincs szó,
paraziták lelkét,
eltaposta egy ló.
Ítélkezés fölös,
igazság fém férce,
kétoldalú göröngy,
ketté hasadt érme.

Baljós árny és szürke felleg,
viharban is csacsognak,
miért sírjon aki büszke,

Felébredt a Hajnal 
tépett, kusza hajjal, 
robbanásig feszült,

Gondolatom pilleszárnyon
utazik halk félhomályon,
rezgő légbe kapaszkodik,
ő már soha meg nem nyugszik.

Csillagléptű félhomályban sírdogál a vén cigány
hegedűnek húrjai közt dalra kél egy csalogány.

Csendes reggel, csipog a fény,
zöldülő kert, selyemszatén,
béke alszik fűszál hegyén,

Fehér szirmú, patyolatlány,
kökörcsines kis sziget,
túl halad a világ zaján,
áprilisi üdvözlet.

Bátran áll a pusztaságban,
karcsú lábon csengettyű,
követhetik furcsa árnyak,
nem lesz soha keserű.

Lakat nélkül titok,
szabadulni kél,
szomszéd házban vihog,
izgága vidék.

Mese loccsan nyári égen,
pipacs tenger közepében,
kacagása cinóberszív,

Hajnalpírja gyermekálom,
lélekbe mart szörnyeteg,
virágszirmos karneválon

Ez a történet teljes egészében kitalált. Mindennemű hasonlóság a szereplőkkel vagy a helyszínnel csak a véletlen műve.