Mosoly ül az arcodon, szép tavasz.
Rügyek ajkán virágok nyílanak.
Nincs olyan messze már a holnap.
Szerelmet küldjél bűvös alkonyat.
Újra itt a régi nyár,s a tavasz
 

Otthonom nékem az a hely,
hová mindennap hazatérek.
Hol porosodó tárgyaim, 
emlékeim, életem töredékei,
magukhoz láncolnak.

Öreg karosszékben roskad a testem
Magához ölel a sápadt, fáradt csend.
Magamban, azóta kereslek.
Száz emlék maradt velem,
és a szerelem.

Uram, én arra kérlek:
Szabadíts fel titkaim alól.
Zúzd porrá, mély tengerbe szórd,
hogy megtisztuljon, míg alámerül.
 

Hazugságnak szép a ruhája
Szavai igaz gyöngysorok
Az áldozat nyakán ragyog

Csöndesen jött a Húsvét, mint, ahogy szokott.
Jézus kínhalált szenvedett értem, érted, ugye tudod.
Fájdalomtól, árulástól, meggyötörten, megfeszítve
a kereszten. Isten egyetlen gyermeke.

Gyász- szalag köti át 
egy anya tört szívét
könnyek kopogása
riasztja meg csendjét

Hitemet 
nem csak Isten házában
keresem.

Élet, élet, élet.
Ajándékba kaptunk
téged.

Szemem lelkem érinthetetlen tükre
Életem legszebb ékszere belátok vele
Emberek megfásult megcibált szívébe
Pilláim rácsai magába zárják a Mennyet

Olyan bolondok vagyunk.
Olyan unottak.
Furcsák is vagyunk
És fájdalmasak.
Panaszkodunk.

Egyre messzebre távolodunk
Miközben közeledni kéne.
Ez lenne sorsunknak vége?
Kimondott szavaink
nem voltak igazak?

Elindulsz.
Hosszú az út.
Magaddal viszed
Mit szívedbe zártál.

Elhoztam neked a szívemet.
Csinálj vele valamit.Szeresd.
Mert nem tudok én már mást tenni
Csak remélni, és újra remélni

Kopott kövön térdelek
testem megremeg
bennem maradt
mozdulatod felemel

Mondd nekem, s én megteszem
Sóhajok közt, néma csendben
Mondd, szeretsz-e még
Vagy kiégett minden szenvedély?

Sötét árnyéka vagyok
fogyó testemnek.
Napok óta nem eszem.
Bánat ül a szívemen
Lelkemen,
 

Lélekbemártott tollal irok Uram neked
Arcomon lásd meg jókedvemet
Sötét még az est.
Virágszírmok egymásra borulnak.
Esti fény vetődik összekulcsolt kezemre.