Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Bera Irén

Szirén
Szirén képe

Őszi kép

Rovatok: 
Vers

A szürke köd mereng, nem szól dal, zene.
éhesen repked, fázik a cinege,
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alatt varjak vitatkoznak.
 

Rovatok: 
Vers

Miért bocsássak meg?
Nem vagyok Isten.
El nem követett bűnökért
miért nekem kell vezekelnem?
Harminc ezüstöt senkitől sem kaptam,
a Gat Smanimi kertben 
senkit meg nem csókoltam, 
az árulók billogját sohasem hordtam.
Miért a sok szenvedés?
A meg nem érdemelt büntetés.
Miért nem kék felettem az ég?

Szirén
Szirén képe

Zápor

Rovatok: 
Vers

Felhők tornyosulnak az égen 
habos feketén és fehéren.
Szél ecset nélkül festi szürkére
pórul jár, ki nem számít dühére.

Dörgő hang tör felhő torkából, 
villám cikázik, az ég lángol.
Felleg szakad, hullik a zápor, 
szomjas föld nyakal, fűszál táncol.

Szirén
Szirén képe

Vágyom a jóra

Rovatok: 
Vers

Minden rideg, 
győzött az önsajnálat.
Feszült az ideg, 
csak másokban látsz hibákat.

A szépség zsong
körötted, virágok nyílnak.
Kuncog a démon, 
a dalok hiába hívnak.

Felhők feketék, 
a Nap szégyenli magát.
A mosoly emlék, 
az kacag, aki csalárd.

Szirén
Szirén képe

Tavaszvarázs

Rovatok: 
Vers

Virul a határ, bár az még szürke, 
dalos madarak repülnek fészkükre.
Napmelegtől alvó rügy kirobban,
tavaszban semmi sem marad titokban.
Élet szökik földből, félve kitekint,
föld után nap melengeti idekint.
Virág nyílik szerte, van ok derűre,
dal harsan, távolban szól a fülemüle.
Szívekben a tavasz bont új szirmokat,

Szirén
Szirén képe

Soha ne nézz hátra

Rovatok: 
Vers

Az unatkozó gyermek rosszalkodik.
Az unatkozó felnőtt gonoszkodik.
Az unatkozó felnőtt léte haszontalan.
Az unatkozó gyermek kibírhatatlan.
Mindenki számára kell tennivaló,
csak aki dolgozik, annak ennivaló.
A terített asztal, az nem ajándék.
A felnőttnek a munka már nem játék.
A gyermeki jóságért jár a dicséret.

Szirén
Szirén képe

Hallgass a szívedre

Rovatok: 
Vers

Ne azt hidd el, amit a jelenlétedben mondanak, 
Mert lehet, hogy hízelegnek, vagy talán ugratnak.
Hogy melyik igaz, azt csak az élet igazolja.
Mielőtt cselekednél, hallgass a szívhangodra.
 

Szirén
Szirén képe

Bocsásd meg a bűneidet

Rovatok: 
Vers

Életed perceiben körbevesznek
Az ellenségek és a jóemberek.
Te bocsásd meg a saját bűneidet:
Hogy ne kelljen örökké vezekelned,
Hogy észrevedd magad körül a szépet, 
Hogy senki sem hibátlan, és tévedhet.
Hisz az emberi lélek oly gyenge, esendő,
De vétke felett ítélkezzen a Teremtő. 
 

Szirén
Szirén képe

Színremény

Rovatok: 
Vers

Csak ülök csendben, és nézem a felhőket.
Színtelen nappalok, befesteném őket.
Rákenném a szívem összes árnyalatát,
Zöld felhőt és tengernek azúr illatát.

Pedig bánatosan dobog már régóta,
Helyben jár a múlt, léptei visszhangoznak.
Szürke égen fekete varjak kárognak,
Üzen a jövő ezüstös napkorongnak.

Szirén
Szirén képe

Emlékráncok

Rovatok: 
Vers

Elmentek mellettem az évek.
Kellett, hogy velük együtt lépjek,
Az is, hogy megelőzzem őket.
A jelenben előre köszönnek.
Ahogy a táncban a lépések;
Gyors-gyors és lassú-lassú, lépek.
Már régen nem számolom őket.
Emlékek vissza-visszatérnek,
Nem bánt és nem fáj, ha időznek.
Arcomon ráncban kergetőznek.
 

Szirén
Szirén képe

Megátalkodva

Rovatok: 
Vers

Leporolnám gondolatomat, 
de száradt sár van rajta.
Átfestették szivárványomat,
bűzlik, mint erjedt alma.

Kifakult sok színes álom, 
kábán szunnyad az emlék.
Nem csúszik ki jó szó számon, 
rosszabb, mintha neheztelnék. 

Szirén
Szirén képe

Füstölgők

Rovatok: 
Vers

Szemkápráztatóak a fények.
(Vajon miért égnek?)
Hallik halkan néha az ének.
(Skandált refrének.)
Közöttünk a füstölgő Ének,
(Másoktól remélnek).
Felettünk (csak múlnak az évek)
Kevélyen elnéznek.
 

Szirén
Szirén képe

Múltban kószáló

Rovatok: 
Vers

Sötét az éjszaka,
A csillagok vígan ropják táncukat.
Síri csend honol,
A madarak összebújva alszanak.
Csak én ülök ébren?
Kényelmes ágyam magából kivet.
Sebzi szívemet,
Bántja, ami nap, mint nap körbevesz.
Látszólag nyugalom,
S úgy tűnik mindenki elégedett.
Pedig ez felszín,
Sok ember aggódva létéért remeg.

Szirén
Szirén képe

Nem ismerhetsz

Rovatok: 
Vers

Nem élheted az életemet.
Mosolyomat irigyelheted,
Nem sírhatod el a könnyeimet.
Kigúnyolhatsz, vagy kinevethetsz,
Gyűlölködhetsz, vagy megszerethetsz,
Mellém bújhatsz, vagy menekülhetsz.
 Az álmomat összetörheted...
Igazán még meg sem ismerhetsz,
          mindaddig,
Míg nem cipeled a keresztem.
 A szárnyaimat letörheted,

Szirén
Szirén képe

Hajnali köd

Rovatok: 
Vers

Hajnalban az úton egyedül baktatott,
Szél sem kímélte, rajta nagyot lökött.
Élete során gyűjtött sok tapasztalatot,
Sóhajtani akart, de inkább nyögött.

Mellette hirtelen varjú röppent, 
Rákiáltott riadtan kár,
Fáradt lába céltalan utat követ,
És az álma sem szárnyal már.

Szirén
Szirén képe

Még nem késő

Rovatok: 
Vers

Te sohasem kérdezel, csak ítélkezel.
Erre téged senki sem jogosított fel!
Ha te magad oly nagyon boldogtalan vagy,
És a szívedet csalódottság nyomorgatja,
Talán gerinces vagy, mint az éti csiga,
Ha csak káröröm csal mosolyt az arcodra...

Szirén
Szirén képe

Vágyom a jóra

Rovatok: 
Vers

Minden rideg,
győzött az önsajnálat.
Feszült az ideg,
csak másokban látsz hibákat.

A szépség zsong
körötted, virágok nyílnak.
Kuncog a démon,
a dalok hiába hívnak.

Felhők feketék, 
a Nap szégyenli magát.
A mosoly emlék, 
az kacag, aki csalárd.

Szirén
Szirén képe

Az ember embere

Rovatok: 
Vers

Az ember ember.
Az állat állat.
De ha az emberbe 
költözik az állat, 
akkor rettenetes,
rosszabb, mint a vadállat.

Mert képes elvenni,
azt, amiért más dolgozik,
és képes nevetni, 
miközben gúnyolódik.
Képes settenkedni,

Szirén
Szirén képe

Fohász a bajban

Rovatok: 
Vers

Zengjen a dal igaz szenvedéllyel,
Harag szálljon messzire a széllel.
Költözzön a szívekbe derű és béke,
Legyen nyugodt az emberek léte. 
Aki dolgozik, annak legyen étke.
Ne legyen üres a madarak fészke.
Ragyogjon a Nap erőt adó fénye, 
Jöjjön világosság a sötétségre.
Szálljon áldás minden ember fejére,

Szirén
Szirén képe

Hiábavaló

Rovatok: 
Vers

Ha csak a jelenlétem 
Erősít meg abban, hogy létezem,
Ha csak egy kő jelzi, hogy éltem,
Akkor
Hiábavaló volt minden, amit tettem.
 

Oldalak