Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Bera Irén

Szirén
Szirén képe

Pár sor, pár szó

Rovatok: 
Vers

A lényeg beleférhet pár szóba,
és írtak négysorost minden korban.
Pár sorban lehet mély a tartalom,
a bölcsesség nem elvont fogalom. 
 

Szirén
Szirén képe

Tévelygés

Rovatok: 
Vers

Homályban a múltunk.
Opálos a jelen.
Homályban a jövő,
Pedig derűs az idő.
Homályos már minden, 
és nem az, aminek látszik.
Homályban a szirtek,
létünk szélcsendben vitorlázik.
Szorongó miértek,
a holnap közönynek szobrot állít. 
 

Szirén
Szirén képe

A szerencse

Rovatok: 
Vers

A szerencse csak lehetőség,
melyet a sor ajándékozhat. 
Döntésnél tied a felelősség, 
mit megóvsz, vagy eltékozolhatsz.
 

Szirén
Szirén képe

Hiábavaló

Rovatok: 
Vers

        Ha csak a jelenlétem 
Erősít meg abban, hogy létezem.
Ha majd csak egy kő jelzi, hogy éltem
             Akkor
  Hiábavaló minden, amit tettem.
 

Szirén
Szirén képe

Közönybe fúlva

Rovatok: 
Vers

Csak én vagyok a fontos,
a zsebem legyen tele.
Csak én vagyok a dolgos, 
mindenki más csak here.

Csak én vagyok ki okos, 
nekem jusson levegő.
Nap heve értem lobog, 
sorban én álljak elől. 

Csak én vagyok ki ehet,
nekem jusson jó falat.
Csak én teremtek rendet,
jár a mennyei malaszt.

Szirén
Szirén képe

Emlékráncok

Rovatok: 
Vers

Elmentek mellettem az évek.
Kellet, hogy velük együtt lépjek,
Az is, hogy megelőzzem őket.
Jelenben előre köszönnek.
Ahogy a táncban a lépesek;
Gyors-gyors és lassú-lassú, lépek.
Már régen nem számolom őket.
Emlékek vissza-visszatérnek,
Nem bánt és nem fáj, ha időznek,
Arcomon ráncban kergetőznek.
 

Szirén
Szirén képe

Csak neked

Rovatok: 
Vers

Ha csillag lennék,
csak neked ragyognék.
Csak feletted
rikítana kéken az ég.
Nap neked csókolna
az ágon bimbót, 
és szirma hullna arcodra...
A madarak csak 
neked énekelnének...
A fecskék útra 
csak veled kelnének...
Kedvedért illatozna
a legszebb rózsa...
A te szomjadra 
vágyna hűs patak fodra...

Szirén
Szirén képe

Őszi kép

Rovatok: 
Vers

A szürke köd mereng, nem szól dal, zene.
éhesen repked, fázik a cinege,
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alatt varjak vitatkoznak.
 

Rovatok: 
Vers

Miért bocsássak meg?
Nem vagyok Isten.
El nem követett bűnökért
miért nekem kell vezekelnem?
Harminc ezüstöt senkitől sem kaptam,
a Gat Smanimi kertben 
senkit meg nem csókoltam, 
az árulók billogját sohasem hordtam.
Miért a sok szenvedés?
A meg nem érdemelt büntetés.
Miért nem kék felettem az ég?

Szirén
Szirén képe

Zápor

Rovatok: 
Vers

Felhők tornyosulnak az égen 
habos feketén és fehéren.
Szél ecset nélkül festi szürkére
pórul jár, ki nem számít dühére.

Dörgő hang tör felhő torkából, 
villám cikázik, az ég lángol.
Felleg szakad, hullik a zápor, 
szomjas föld nyakal, fűszál táncol.

Szirén
Szirén képe

Vágyom a jóra

Rovatok: 
Vers

Minden rideg, 
győzött az önsajnálat.
Feszült az ideg, 
csak másokban látsz hibákat.

A szépség zsong
körötted, virágok nyílnak.
Kuncog a démon, 
a dalok hiába hívnak.

Felhők feketék, 
a Nap szégyenli magát.
A mosoly emlék, 
az kacag, aki csalárd.

Szirén
Szirén képe

Tavaszvarázs

Rovatok: 
Vers

Virul a határ, bár az még szürke, 
dalos madarak repülnek fészkükre.
Napmelegtől alvó rügy kirobban,
tavaszban semmi sem marad titokban.
Élet szökik földből, félve kitekint,
föld után nap melengeti idekint.
Virág nyílik szerte, van ok derűre,
dal harsan, távolban szól a fülemüle.
Szívekben a tavasz bont új szirmokat,

Szirén
Szirén képe

Soha ne nézz hátra

Rovatok: 
Vers

Az unatkozó gyermek rosszalkodik.
Az unatkozó felnőtt gonoszkodik.
Az unatkozó felnőtt léte haszontalan.
Az unatkozó gyermek kibírhatatlan.
Mindenki számára kell tennivaló,
csak aki dolgozik, annak ennivaló.
A terített asztal, az nem ajándék.
A felnőttnek a munka már nem játék.
A gyermeki jóságért jár a dicséret.

Szirén
Szirén képe

Hallgass a szívedre

Rovatok: 
Vers

Ne azt hidd el, amit a jelenlétedben mondanak, 
Mert lehet, hogy hízelegnek, vagy talán ugratnak.
Hogy melyik igaz, azt csak az élet igazolja.
Mielőtt cselekednél, hallgass a szívhangodra.
 

Szirén
Szirén képe

Bocsásd meg a bűneidet

Rovatok: 
Vers

Életed perceiben körbevesznek
Az ellenségek és a jóemberek.
Te bocsásd meg a saját bűneidet:
Hogy ne kelljen örökké vezekelned,
Hogy észrevedd magad körül a szépet, 
Hogy senki sem hibátlan, és tévedhet.
Hisz az emberi lélek oly gyenge, esendő,
De vétke felett ítélkezzen a Teremtő. 
 

Szirén
Szirén képe

Színremény

Rovatok: 
Vers

Csak ülök csendben, és nézem a felhőket.
Színtelen nappalok, befesteném őket.
Rákenném a szívem összes árnyalatát,
Zöld felhőt és tengernek azúr illatát.

Pedig bánatosan dobog már régóta,
Helyben jár a múlt, léptei visszhangoznak.
Szürke égen fekete varjak kárognak,
Üzen a jövő ezüstös napkorongnak.

Szirén
Szirén képe

Emlékráncok

Rovatok: 
Vers

Elmentek mellettem az évek.
Kellett, hogy velük együtt lépjek,
Az is, hogy megelőzzem őket.
A jelenben előre köszönnek.
Ahogy a táncban a lépések;
Gyors-gyors és lassú-lassú, lépek.
Már régen nem számolom őket.
Emlékek vissza-visszatérnek,
Nem bánt és nem fáj, ha időznek.
Arcomon ráncban kergetőznek.
 

Szirén
Szirén képe

Megátalkodva

Rovatok: 
Vers

Leporolnám gondolatomat, 
de száradt sár van rajta.
Átfestették szivárványomat,
bűzlik, mint erjedt alma.

Kifakult sok színes álom, 
kábán szunnyad az emlék.
Nem csúszik ki jó szó számon, 
rosszabb, mintha neheztelnék. 

Szirén
Szirén képe

Füstölgők

Rovatok: 
Vers

Szemkápráztatóak a fények.
(Vajon miért égnek?)
Hallik halkan néha az ének.
(Skandált refrének.)
Közöttünk a füstölgő Ének,
(Másoktól remélnek).
Felettünk (csak múlnak az évek)
Kevélyen elnéznek.
 

Szirén
Szirén képe

Múltban kószáló

Rovatok: 
Vers

Sötét az éjszaka,
A csillagok vígan ropják táncukat.
Síri csend honol,
A madarak összebújva alszanak.
Csak én ülök ébren?
Kényelmes ágyam magából kivet.
Sebzi szívemet,
Bántja, ami nap, mint nap körbevesz.
Látszólag nyugalom,
S úgy tűnik mindenki elégedett.
Pedig ez felszín,
Sok ember aggódva létéért remeg.

Oldalak