Ott zöld lombok alatt, 
hol tiszta forrás fakad,
kék meténg ad szőnyeget,
vízparti utad arra vezet.

Több száz éves tölgyek,
melyet liánok ölelnek,
ős Dráva volt medrének,
két tó maradt emléknek.

Vörös part és Kis bók,
horgászoknak tanyája,
ám a festők is kedvelik,
vásznaik örökös témája.

Dombjain szőlőt nevelnek,
ez homoknak, jó ízű leve,
ó - te csodás kis Honom,
szívemnek örök szerelme.

Varga István Barcs 2017.