Szalad a sínpár, fut
A végtelenbe, felé jut
Hegyeken, völgyeken,
Sok-sok alagúton halad,
Száguld rajta a vonat,
Viszi az embermilliókat.

Együtt utazik szegény, gazdag,
Arcokra csal boldog mosolyokat.
S a mozdony vezetője figyel!
Nem téveszthet semmit el!

Áll a jelző, szabad az út,
Boldog az utas, ha vele révbe jut.
Fák mellette szaladnak el,
Virágok intenek,
S madarakkal versenyre kel,
A távolságok vele tűnnek el.

Fut a vonat ragyogó napsugárban,
S halkan zakatol az éjszakában.
Alvót ringató síneken
Éberen vigyázva, ne ébressze fel.

Napok, hónapok, évek sorakoznak,
Évszakok egyre váltakoznak.
A vonatvezető nem fáradhat el!
Várja őt a sok utas, utazni kell!

S egyre lassul a vonat,
A vezetőnek eljön a végállomás.
Sípszó jelzi, indul a vonat,
S ha megérkezünk, kiszállás!

Fut, szalad a vonat,
Már más int búcsúzást.
De az élet szép volt,
Egy boldog kirándulás!

Mosonmagyaróvár, 2015. augusztus 26.
/ajánlás: Bánhidi Lajos mozdonyvezetőnek, jó barátnak/