Egy lélek voltam a lét és nemlét örök metamorfózisában,
az édes korty voltam egy kiürült pohárban.
Voltam levegő a lét után sírva kapkodónak,
a legutolsó szó a csendben végleg távozónak.
Voltam könny megbánó, esdeklő szemekben,
megbocsátó fohász könyörgő tekintetekben.
Voltam parázs, hol a láng már halni készült,
izzó szerelem, mely éppen hamuvá hűlt.
Voltam bátor, hol körbevett sok hitetlen,
és voltam gyáva megvető, értetlen szemekben.
Voltam a legkisebb fiú egy tündérmesében,
üldözött gonosz az ördög emlékezetében.
Voltam egy ember az embertelenségben,
egy esdeklő lélek a kölcsönkapott létben.

Istenem, mondd hát, még mivé leszek,
mikor tagadásban keresem az igeneket.
Értelmét keresem e csodálatos létnek,
s próbálom megérteni ezt az egészet.