Volt egy madár,
Fecskemadár,
Nem is olyan régen.
Itt az idő, történetét elmesélem...
Törött ablak volt egy háznál.
Vihar jött, nem is látván.
Beköltözött a fecskemadár,
Építgette házát.
Azt gondolta, jó emberek,
Talán őt is visszavárták.
A ház is üresen állt,
Nem volt lakója régen.
Karvalyok ellicitálták.
Senki sem rágódott a fészken.
Fecskemadár ki-bejárkált
A törött ablakon, fészket rakott.
Itt nem háborgatták,
S meglelte, idehozta párját.
Lett is itt fészeklakó,
Szépen szóló, hívogató.
S jöttek rosszhiszemű emberek,
Nézték a fecske itt ki-bemegy.
Hiába csipogtak a kismadarak,
Ítélet jött, nem maradhatnak.
Hibásak, mert itt fészket raktak,
Pusztulni kell a fecskecsaládnak!
Új tavasz jött, elmúlt a tél.
Fecskemadár, hova lettél?
Kinyitom az ablakomat,
Talán az eresz alá csalogat?
Madár, madár fecskemadár,
Hűtlen lettél, mert elhagytál!
Olyan lettél, mint az emberek,
Elmennek, ha fészküket elveszitek.
Itt a tavasz, fecskemadár,
Fecskemadár talán hazatalál.
Ne viselkedj ember módra!
Kinek üres, elhagyott otthona.
Mosonmagyaróvár, 2014. február 20.
TM
