Volt egy kulacs vörösborom,
Kinek torkon adtam utat.
Már csak azon gondolkodom:
Hová lett a díszes kulacs?
Előbb még a kezembe volt,
Minthogy mindig, mikor nyelem.
Édes nedve számba lefolyt...
Mért forog a világ velem?
Van egy hímes szép kulacsom,
De az égre, nem találom!
Pedig váltig, s mint kutatom:
Hol vagy édes jó barátom?
Volt egy drága kis kulacsom,
Nedvét még a számban érzem.
De hisz’ itt lóg a vállamon!
Mindenütt, csak ott nem néztem.
Jól van, ne sírj, megtöltelek,
No, csak igyál, nincs itt bánat.
Hoppá! ... Se’ baj... ha fölkelek,
Megcsókolom majd a szádat...
Van egy kulacs vörösborom,
Torkon adok neki utat.
Tovább nem is gondolkodom:
Az a magyar, aki mulat!
Ám előbb, míg nincs a szájon,
Felemelem, fel az égre.
Mindnyájuknak azt kívánom:
Váljék mindez, egészségre!
Rácz Endre ©
2015 01. 22. Szerep
