Nézzünk magunkba, gondoljuk át újra.
Mit tettünk rosszul, és jól a múltba.
Várakozzunk némán, nézzünk csak előre,
Szemünket mereven a célra szegezve.

Vegyük elő szépen, sorban a miértet,
Visszatekintve, és a mérleget tegyük le.
Boncolgassuk kérdőn, kellett volna másként,
Fejet hajtva csendben, a tények, mit sem másít.

Milyen jó lett volna, talán másként tenni,
Ha abban az időben, nem oda elmenni.
Milyen más is lenne, ha nem mondtam volna,
Sebeket feszítve, én miért romboltam?

Lettem volna kedves, türelmes, szerető,
Erre vár a szívem, mégis más jön elő.
Mit tehetnék még, kezdeném elölről?
Bezárhatnám számat, szemem beköthetném.

Tehettem volna, rosszat sutba dobva,
A mérleg nyelvét, feszíthetném jobban.
Rátenni kedvesen, amit mond a szívem,
Nem törődve, a világ, mit kezd vele ott bent.

Ébredj fel! Ébredj fel! Mély álmodból kedves!
Ne törődj a múlttal, előtted a kezdet!
Kezdete mindig, mindennek jó lesz,
Az után valamitől, engedem, és rossz lesz.

Ezen túl mást teszek, jobban meggondolom!
Veszem tarisznyámat, s  indulok az úton!
Meg állok a szélén, a történetben elől,
Megfigyelve szívem mit suttog ott belül.

Minden döntésemben, meg várom a választ,
Így lehet utam, talán jobb, és szebb, mint vártam…
Még mindig álmodom? Ébredjek már fel!
Kezem tapogat, a sötétben, állj fel!

Én már régen állok, alig, hogy leültem.
Fel kell állnom ismét, félek a sötétben.
Reménykedőn várok, megvirrad a reggel,
A hajnal fénye hozza, szívembe, amit kell.

Istenre tekintek, Ő hozza el a fényt,
Életemben reményt,  s mutatja a célt.
Kellett volna másként, miért is nem tettem?
Szememet Istenről megint levettem.

Félig nyitott szemmel, nézek csak előre,
A szeretet Istene engem most emelt fel.
Elestem, felállok, ez az élet rendje.
Ezen túl mást teszek, s jobb lehet a kedvem.

Van nekem támaszom, vigasztalóm, óvón,
Csendben megpihenve, nyugalomra leltem.
Kezdem az Új Évet, új nap életemben,
Minden nap egy kezdet, Vele, az Istennel!

Nem engedi, lábam, megüssem a kőben,
Angyalok vigyázzák, mindennap a léptem.
Szerető szívében, minden csupa jóság,
Szeretném, ha mindig hasonlíthatnék Rá…

Ebben reménykedem, talán most jó leszek,
Csalódást másnak, magamnak sem teszek.
Előttem a világ, melyben megtartottál,
Igyekszem, hogy most már szégyent ne hozzak Rád…

Bármit hoz az élet, harcolok, hogy reménykedőn, bátran nézhessek az Új Esztendőbe!

2014. a REMÉNYSÉG  beteljesülésének  ÉVE!

2014.01.01.