Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe.
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend, s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén,
Virágtenger intett felém.
Madár dalolt fenyőágon,
Szellő suhant dús lombú fákon.
Napsugár táncot ropta,
Szorgos méh virágözönt látogatta.
Tücsök zenélt lenn a réten,
Pillangó szállt arra éppen.
Nekem jósolt kakukkmadár,
Számoltam éveket, ami rám vár.
De a kakukk egyre kakukkolta,
Évek hosszú sorát jósolta.
Ne bolondozz, kakukkmadár,
Az éveim sora, tudom, lassan lejár...
Szép a rét, szép a mező,
Elszállt felettem sok esztendő.
Azért még örülnék pár évnek,
Unokáim lássam, felnőnek...
Mosonmagyaróvár, 2018. június 26.
TM
