A sort kezdi a hóvirág, s a tőzike,
helyükön, ha elhervadtak, botladozik őzike.

Elrobog a fák közt egy vadkan,
hallom halkan egy rügy pattan,
cinege hangja csattan, s szép lassan
kivirágoznak a bokrok és a fák.

Itt ibolyák, amott gólyahír és szarkaláb.
Bárhová is nézel, csak virág.
A határban mandulafák ontják illatuk még hűvös időben.
A többiek is követik majd őket sorban, vannak bőven.

Húsvét előtt jönnek majd a böjti szelek,
jó, ha a kökényt figyeled.
A bokor, ha kivirágzik,
hideg széltől ember fázik.

Aztán jönnek orgonák, körte és az almafák.
Felsorolni nem is lehet ezt a sok, csodás nevet.
Virítanak egész őszig, a méhecskék is alig győzik.

Kinyílik a kikerics, őszi rózsa, varjúháj,
mígnem elhervad a táj,
de jövőre mind újra vár.

Hideg téli este majd,
mikor az ágy betakart,
s hajnalban a kályhára már tenni senki nem akart.
Lásd, hogy milyen is a téli világ,
utolsóként ablakodon betekint a jégvirág.

Töméntelen szép virág,
tőlük sokkal szebb lett a világ.

TM