Nem volt más nála,
csak pár szál virágja,
a járdán állva,
mosollyal kínálta.

Nem adom drágán,
az utolsó csokrom,
ne legyen árván,
ne kelljen már fognom.

Már hervadozott,
hogy szorongatta,
arca felragyogott,
mikor odaadta.

Gondoltam elhozom,
és életben tartom,
vagy lehet eldobom,
a következő sarkon.

Vázában feléledt,
pár napig örültem,
annak a kis szépnek,
hogy útjába kerültem.

Kerestem a nénit,
még vettem volna tőle,
de mondták kivitte,
mind a temetőbe.