A világ szüntelen változik, lüktet,
körforgásban az élet, az elmúlás,
valahol van vég, és talán a kezdet,
áldott a haladás, bűn a nem tudás.

Órában homok mér mulandót pergőn,
tükör mutatja meg neked ráncaid,
hiába terítesz rá akár kendőt,
hiába törlöd, ott vannak láncaid.

Szikrázó kéményű vonatnak látom,
a körülöttem forgó lét kerekét,
ahol sorban állunk elvadult tájon,
mindenki keresi Isten tenyerét.