Világom,
én féltelek!
Gyöngyderekammal
föléd hajolok,
kristályrácsaidba
óvón plántálok
buzgó terveket.

Nut Istennő vagyok,
   testem Tejút,
   sejtjeim csillagok,
   méhemben édes terhem,
   holnapra szülöm a Napot,
   hajam galaktikus köd,
   köldököm lüktető kvazár,
   ágyékom fekete lyuk,
magamba szippantalak,
   ha akarod,
   ha nem,
   akkor sem állhatsz ellen
   vonzerőmnek.

Önmegvalósításodban
   magadat adod,
s ím, elfogadva
   nagylelkű áldozatod,
magamévá teszlek,
   úgy védelek,
létedbe lehelek
   édes életet,
beléd táplálom a kódot,
   mely sarjadásra késztet,
s formál Nap arcára,
   Hold udvarára,
VILÁG CSODÁJÁRA.