Ezüstösen fehér az éjszaka holdja
Egy olajfa alszik gyanútlan alatta
A káromlást szép szóvakká szelídítem
Ezt diktálja kéri viaskodó hitem
A harag felsebzi az éj puha mellét
Mégis jobb élni és lenni mint a nemlét
Virágporban fuldokolnak az angyalok
Szerencsére csak egyszerű ember vagyok
A semmi kezemben most munkává perdül
Tiszta ölelésre vágyok itt legbelül
Hozzuk létre a reményt újra és újra
Erre int mindenkit a Mindenható ujja
Sötét üzletek lopják Isten kezéből
A Béke zöldjét és az olajfa kidől
Halálos-ragályból mentsük ki a szépet
Semmiből teremtsünk emberi emléket
Ma még kifordított eltorzult a világ
Nemesítse széppé aki még hall és lát.
2020. 05.. 02.