Költőtársam sebtiben 
vedd a tollat íziben.
Találd ki a gondolatot,
Mi a másik fejében kavarog.

Vagy nézz a szíve mélyére,
A meggyötört szív rejtekébe.
Nézz jó mélyen bele, 
Lehet meglátod benne a tied.

De ne legyen üres a marék, 
Mert akkor pihen a malomkerék. 
Becsüld magad és másokat,
Szívedben ne legyen bánat és harag.

Ne adj többet, mint önmagad,
Mert a tető könnyen beszakad.
Hívhatod az ácsmestert,
Vagy javítgathatod te magad. 

A barátságos szó elég 
Annak, aki jót remél.
Szeresd a barátodat, mint
Magadat, a Költőtársadat.

Szeresd, mert nem tudhatod,
Az élet rád és rája mit szabott.
Szeresd, amíg megteheted,
Egy jó szó elég, egy helyére tett betű.

Jajszót old, vagy akár életet ment…
Ez a felelősség tiéd, hát ne vesztegesd.
Az időt, mi csak pereg,
Meg nem állíthatod, mert nem a tied.

Te azért csak bátran, szeress!

Debrecen, 2022. szeptember 20.