Mily balga gondokkal küzd is szép fajunk,
mi a végtelen, hol lakik az Isten,
aztán valahol csendben meghalunk,
még lelkünk súlya is lemérhetetlen.

Mérhetetlen a lehetőség, bőség
bennünk, kapargatjuk a mindenséget,
hogy mikor volt a kezdet és a vég,
mint Nesszosz-ing, a kíváncsiság éget.

Hány megalkuvás és rossz kompromisszum,
az ifjúság, tudás, olcsó illúzió
kábított el minket, mint az édes rum,
Pegazus helyett jutott csak póniló.

Hogy felléphettünk, már isteni kegy,
a porondon ostorok pattognak,
elkelt már előre az összes jegy,
lehetünk akár szépek, vagy csúfak.

Majd ledől a trapéz és mi zuhanunk,
a bohóc maszk olvad, illan az erő,
nyomorult féregnek érezzük magunk,
de bukásunk, végünk is felemelő. 

2014. 01. 05.