Hajó küzd a tenger vizén, korbácsolja hullám,
árbócán a vitorlája széttépve lóg, kurtán.
Egyedüli reménysége, kikötőt találni,
ha nem akar sziklák között, hullámsírba szállni.

Megpillant a kapitánya, távol egy kis pontot,
amíg oda elbukdácsol, űzi még a roncsot.
Ki kell kötni bármi áron, nem lehet itt vége,
úton vannak oly régóta tán már ezer éve.

Egyedül a tengerparton, büszkén áll egy sziklán,
tornyosulnak viharfelhők, lecsapott egy villám.
Sok éve már azt pislogja, merre is van nyugat,
jelzőfénye, villogása, kikötőre mutat.

Partra segíti a halászt, ha éjjel eltévedt,
akkor is, ha vitorlája szaggatott, letépett.
Megvilágítja a vizet, hatalmas színpadot,
új reményt ad a kis sziget, vezető csillagot.

Egyedül a tengerparton, szerényen egy sziklán,
villog minden lámpácskája, de csak nagyon ritkán.
Nyugodt minden csendes a víz, hajók kikötőben,
a kis torony észrevétlen, partnak szegletében.