Szikrázó napfényben fürdik a táj,
langy meleg, kék ég, ó mennyi báj.
Lágy szellő simogat, felhőket kerget,
rózsaszín pamacsok, futnak feletted.
Aztán a kék ég sötétté válik,
viharos szélben mindenki fázik.
Tombol az orkán ráront sok házra,
féktelen erővel csap le a tájra.
Kicsavart fákat görget az úton,
viharvert sirályok fáznak a parton.
Ömlik az eső, hömpölyög egyre,
özönvíz rontást hozva a kertre.
Jégeső zúdul a védtelen tájra,
orgonarügyre, cseresznye fára.
A vihar elvonult ahogyan jött,
nem búcsúzott el, nem is köszönt.
Kisüt a nap újra, kajánul mosolyog,
viharvert romokon sártenger háborog.
Drága jó Istenem, mondd meg mit vétettünk?
Szépséges Hazánkban, földönfutók lettünk.
