Rázza az ablakot a szél,
megérkezett a zivatar,
Sivít és fekete az ég,
óriási a hangzavar.
 
Csapkod cakkos fényes ostor,
dobját veri a teremtő,
vijjog egy riasztó olykor,
és elrepül egy esernyő.
 
Parkban egy terebélyes tölgy,
büszkén állja az ostromot,
de végül a magányos hölgy,
nem érte meg a másnapot.
 
Az életnek ez a rendje,
egyik pusztul, a másik él,
legyen bár erős, vagy gyenge,
a vihartól mindenki fél.