Máról holnapra élek,
napról hónapra – félek,
mert isten a kereset,
s én keveset keresek.

Az árak egyre nőnek –
kevés vagyok a nőnek,
mert hálót oda szőnek,
hol nagyobb bakot lőnek…

Elhúz a kor mellettem,
s utasnak nem kellettem
(pénzem se lenne jegyre) –
nem lesek semmi kegyre.

Gyomrom, ha korog, tűröm –
e hang betölti űröm.
Egy napi éhkopp: könnyed,
s kapok rajta egy könyvet,

benne gazdagság, álom,
enyém lesz potom áron,
s nevetek a sok hajtón,
hogy kopognak száz ajtón.

1980-as évek Cs.T.