Volt csendes utcák, veszett romantikák,
novemberi őszbe öltözött banditák,
megtévesztve kószálnak még mosolyognak, 
ám mögöttük vadfellegek gomolyognak.

             elmondok mindennap 
                 Úrhoz egy imát,
                   védje napom
                      jó sorsát.

Napfényében még fürdik a november,
vajon mily időre vált majd a december,
ám hónak nyomát látni magas hegyeken,
báli ruhák csillognak szép hölgyeken.

Erzsébetek Katalinok ünnepelnek,
faluhelyen a hagyományok miért szűnnek,
magányos hegedű szól, hurok sírnak,
valahonnan távolból így téged hívnak.

            szeretet poharából,
           iszik egyet a vándor,
         emlékszik a régi dalra,
       mely a táncba őt is hívta.

Volt csendes utcák, veszett romantikák,
felmorzsolódott kihalt dinasztiák,
pár öreg vadgesztenye hirdet múltat,
lassan veszítjük már minden tanunkat.

-írta-Varga István-Barcs-2019.11.25.