Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem.
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok.
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok.
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom.
Hol ékes, hol szomorú,
Szótagot nem számolom.
Mint a rím, ha rám talál,
Nem kiáltja a szívfájdalmat már.
Lágy, mint a zongora hangja,
S elcsitul a hangos hangzavarban.
Vers vagy nekem,
Szavak sorokba szedve.
Mint zenésznek a néma hegedű,
Nem zokogsz a végtelenbe,
Ha úgy érzed, az élet keserű,
Mert vers vagy nekem,
Rímekbe szedve,
Kinek jó, kinek néha rossz a kedve.
Vers vagy nekem,
Lelkem elrablója,
Fájdalom elül, ha papírra írom,
Mit ér az élet szó nélkül?
Lelkem szavakhoz menekül.
Zengő szó vagy nekem,
Érzelmek hangadója,
Felkiáltó jelet a sor végére teszem,
S verscsokorba öntöm szívem.
Vers vagy nekem,
Néma szavak a papíron,
Könyvbe fűzött versek sora,
Gondolatok vad mámora.
S örökre megmaradsz nekem,
Mert emlékedet a könyvben elrejtem,
S hullhat könnyed zápora!
Mosonmagyaróvár, 2014. július 7.
