
Itten és most kidoboltatik,
Figyeljetek, férfiak, nagyik!
Szerda s szombat, piac napja hív,
minden ember ideváratik!
xxx
Hajnalodik, szunnyad még a Nap,
állítják már a nagy sátrakat.
Messziről jött s helyi termelők,
ősi földet híven művelők.
Mi földi jó, minden kapható,
vehetsz lángost, ami laktató,
zöldségfélét, frisset és biot,
mandulát vagy megpucolt diót.
Gyümölcs, gomba természet kincse,
ízletesebb, táplálóbb nincsen.
Túró, sajt, tej - tehén meg kecske -
gazdája ma hajnalban fejte.
Hurka, kolbász, húsos szalonna,
nem lehet ok aggodalomra,
- házisertés meg mangalica -
egészséges, nincs ezen vita.
Aranyló méz, selymes, oly finom,
kóstolhatom, ameddig bírom.
Számtalan íz, benne gyógyerő,
veszem is a pénztárcám elő.
Idős bácsi nagy kád előtt áll,
alig maradt káposztája már.
Savanyítva nagyon szeretik,
nyersen, s főzni, lelkesen veszik.
Cipő, ruha minden méretben,
terítő és függöny végekben.
Kincset érő tárgyak, régiség,
antik könyvek, képek, régi pénz.
Ahány termék, annyi pavilon,
vágott virág, szegfű, liliom...
Cserepes is bőven pompázik,
tarkasága messziről látszik.
Nézelődik az embertömeg,
ifjú siet, ballag az öreg,
gyerek visít, nagyon akarom
a kis cicát, ugye megkapom?
Szatyrok telnek, pénztárca ürül,
ki elfáradt, a padra csücsül.
Elnézi a nagy forgatagot,
gondolkodik: vett tarkababot?
Szél űz felém kedves dallamot,
nosztalgiám ébred, hallgatom.
Vak muzsikus szívéből zenél,
zenéje kis koncerttel felér.
Harangos kút teremt miliőt,
csengve-bongva jelzi az időt.
Karom húzza számtalan pakkom,
de sikerült mindent megkapnom!
Veresegyház, 2016. november 22.