Íme a következő történet. Fogadjátok szeretettel.

Az eset Németországban történt egy építkezésen. Dolgozott egy külföldi munkavállaló, kinek nyelvi nehézségei támadtak. Egy arra sétáló kollégával próbálta megértetni magát. Így adta elő mondanivalóját, minek a lényege az volt, csikorgott a talicskakerék tengelye. :
- Figyelj, én tolom talicskát, kerék,   hűűűűűűtty – hűűűűűűűűűtty ­ -- hűűűűűűűtty, - olaj, zsír, ide kenni. A megszólított széttárta karjait, csóválta a fejét. - Nem értem.
Majd közelebb lépve a szembe lévő emeletes épületre mutatott.
- Oda menjél be, - 1 emelet, 102 ajtó, írta rá a papírra, amit átnyújtott. Majd mosolyogva tovább sietett.
Derék emberünk az utasítás szerint járt el. Meg is találta, belépett a 102-es ajtón, miután az irodaasztal mögött ülő úr szeme rásztegeződött , belekezdett a szokásos mondókájába, mivel a problémáját kívánta elmondani. Természetesen a végére időzítve a hűűűűűűtty – hűűűűűűűűűtty ­ -- hűűűűűűűtty-ött, minek a vége ismét csak az értetlen tekintet volt.

Az asztal mögött ülő nézte csak egy darabig, majd ő is papírt keresett felírt rá egy számot, s megszólalt,  - emelet 2, - 205 ajtó, - oda tessék felmenni.
Kisvártatva már ott is egy hölgy csodálkozva meredt rá, mivel egy szót sem értett az egészből.
Hiába volt a végén már a nyomatékosított, megismételt,  hűűűűűűtty – hűűűűűűűtty ­ -- hűűűűűűtty, hűűűűűűtty – hűűűűűűűűtty ­ -- hűűűűűűtty, csak a fejét csóválta, miközben jóindulatúan mosolygott! Úgy látta, itt elég kardinális problémával szembesült, aminek a megoldásához kevés az ő tudása. Végül felderült az arca. Biztos, ami biztos! Ő is papírcetlit halászott elő, csak egy számot, s egy szót írt rá, Direktor.

Jó emberünk nem soká eltűnt egy párnás ajtó mögött, s a titkárnő elébe lépve üdvözölte, majd a másik irodába lépett hogy az érkezőt bejelentse. Néhány másodperc után már az igazgató előtt állt, s kellő nyomatékkal gondosan mutogatva, adta elő mondani valóját. A végén lehajolva az ujjával mutatta.
– Ide, - tengelyre, - olaj – vagy zsír!  - Kerék, hűűűűűűtty – hűűűűűűűűűtty ­ -- hűűűűűűűtty!
Az igazgató értetlenül csodálkozva nézte a paródikus produkciót, egy szót sem értett belőle.
Viszont nem hagyta annyiban a dolgot, tolmácsot hívatott.
A tolmács figyelmesen végig hallgatta, majd derűsen elmosolyodott.
- Igazgató úr, ez az ember azt akarja mondani, - a talicskának nyikorog a tengelye. Olajat, vagy zsírt akar kérni, hogy könnyebb legyen tolni a talicskát. Ezért a „ hűűűűűűűűtty – hűűűűűűűűtty – hűűűűűűűtty!
- Értem, válaszolt az igazgató. – Menjenek, szóljanak a raktárosnak, -vételezzenek fel olajat, zsírt.
-Kenjék meg a tengelyt,-  ezt az embert pedig azonnal rúgják ki!
- Miért igazgató úr? – Kérdezte meglepődve a tolmács.
- Mondják meg neki, - a talicskát nem úgy kell tolni, hogy, hűűűűűűűűtty – hűűűűűűűűtty – hűűűűűűűűűtty!
- Hanem, - hűűűűűűűűttty – hüütty – hüty – tyü – tyü – tyü – tyü!