Gyermekeimet – amikor megindultak az egyházi gimnáziumok, - azonnal átirattam, gondolván ott biztonságos az erkölcsi nevelés. Az addig kitűnő tanuló gyermekem sorban hozta a rossz jegyeket bizonyos tantárgyból. Rövid idő múlva kiderült, hogy az osztályfőnök SZDSZ-es, én pedig akkortájt az MDF Megyei Hivatalvezetője voltam, s a két párt eszmeisége messze eltért egymásétól. Így aztán az osztályfőnöknő a gyermekemen élte ki útálatát. Átvittem másik iskolába, és láss csodát, ismét kitűnő lett a gyermek osztályzata…

Másik gyermekem gyakorta jött sírva haza, hogy történelem órán a történelem tanár – aki a Munkáspárt újjászervezője volt, és saját elmondása alapján büszke arra, hogy az apja AVO-s volt, akik becsületes emberek voltak, csak az istenadta nép volt gazember… és minden hazugság, amit az ÁVO-sokkal kapcsolatosan leírnak.. – a Munkáspárt Szabadság című újságját népszerűsítette tanítási órákon. Emellett fenyegette a gyerekeket, hogy aki 56-ot forradalomként meri az ellenforradalommal szemben említeni, kirúgja érettségin. Az egész tanítási óra a kommunista-szocialista időszak dicsőítéséről szólt – az egyházi iskolában…

Az igazgató úr (???) a szülők felháborodása ellenére kiemelten kezelte a tanárnőt. Persze nála az sem okozott erkölcsi kérdést, hogy a gimnazista lányok öltözőjébe torna órák előtt minden alkalommal benyisson azzal a szöveggel, hogy „miért nem zárjátok be magatokra az ajtót,” majd ezt csekély további 10 percig  boncolgatta az öltöző ajtajában állva, közben szemlélgetve a riadt, zavarban és  egyszál bugyiban lévő lányokat (!!!) miközben azok kapkodták maguk elé a dresszt, egyéb ruhadarabokat…

Középső kislányom életmentő műtéte előtt felkerestem az igazgatót, ismertetve a súlyos problémát. Megbeszéltük, hogy a gyerek augusztus végén tantárgyanként osztályozó vizsgát tesz. Ha a 250 óraszámot meghaladja a hiányzások száma, márpedig a lányomnál a betegsége miatt több mint 400 óra volt a hiányzás, nem is lehetett volna más megoldás. Az osztályozó vizsga olyan, mintha magán tanuló lenne… csak vizsgázni megy be, felkészülve az egész tantárgyból. Erről  tantestületi értekezlet – az iskolában a legmagasabb fórum – döntött is.

Ezt követően az amúgy jeles tanuló lányomat leosztályozták néhány tantárgyból (egyetlen jegy alapján), majd önkényesen a főbb tantárgyakból (jegyek nélkül!!!) megbuktatták mondván: ez a gyerek érdekében történt, mert így nem az összes tantárgyból kell felkészülnie, hanem csak azokból a tantárgyakból. Mindezt 3. gimnázium év végén, amely jegyek a továbbtanulásba beleszámítanak…

Tudni kell: az osztályozó vizsgánál a gyermek bármilyen jegyre vizsgázhat. 

Javító vizsgánál (ha megbukik) az egyes jegyet javítja ki-…

Jogos és törvényes reklamációmból botrány lett. Kiderült, sorozatos okirat hamisítást követtek az iskolában el. Végül kénytelenek voltak a bizonyítványt kijavítani. Arról nem beszélve, hogy a bizonyítványokba a törvény által előírt szövegeket lehet beírni, betű szerint. Ezt sem ismerték, így többször kellett elmondanom, mit írjanak bele, amíg végre – ötödjére – a helyes szöveg került a bizonyítványba.

Lányomat átvittem egy másik egyházi gimnáziumba, ahol jeles eredménnyel zárta az évet, (!!!) majd a 4. évfolyamot is, és elsőre, sikeresen felvételizett a főiskola történelem-könyvtár-informatika szakára, ahol szintén jelessel diplomázott… Ha meghunyászkodom, örökre tönkre tették volna az ártatlan gyerek életét…az egyházi gimnáziumban.

A másik gimnáziumban elmondtam, hogy gyermekem még nincs jól, hosszú a felépülése, kérem az igazgatót (gyermekkoromtól ismertem, mert együtt jártunk hittanra, ám a KISZ taggyűléseken velem már nem találkozhatott. Mint hithű KISZ-és MSZMP-tag, megpályázta az egyházi gimnázium igazgatói székét, és meg is nyerte….) legyenek tekintettel arra, hogy lányomnak hosszú a felépülése, de nem akar hiányozni, és akár ölben, de visszük az iskolába.

Ígéretet kaptam, hogy tekintettel lesznek a gyerek egészségi állapotára, ám ez korántsem lett így. A hittan tanár(!!!) a gyerek betegségére való durva célozgatása miatt a  gyerek naponta sírva jött haza. (Súlyos gerinc műtéte volt, ami miatt sok időbe került, amíg felépült, és óvatos lépésekkel járni tudott. „Na ma már kivonaglottál a táblához” – és ehhez hasonló megjegyzéseket téve.

Jött a szalagavató, a ballagás. Szülői értekezleten minden szülő vállalt valamit azon túl, hogy az egyházi gimnáziumban a tanárok megvendégelése, megajándékozása kötelező jelleggel hat számjegyűre rúgott.

Én is vállaltam, hogy a videót, fényképeket elkészíttetem anyag –költség áron.  Vannak a FÚSZ-on  belül fotósok, egy szavamra segítenek. A szülők boldogan fogadták a felajánlásomat. Harmadnap a hittan tanár közölte, hogy a fényképeket és a videót az ő barátja fogja csinálni, és mondott egy olyan összeget, amitől a diákok kis híján fejre álltak. Közölték is rögvest, hogy a Lívia anyukája  ennek az összegnek töredékéért meg tudja csináltatni. Mire a hittan tanár az osztály, vagyis gyerekek előtt megjegyezte:  Lívia anyja hazudik, ennyiért nem lehet megcsinálni!

Amikor ezt megtudtam, felhívtam telefonon, és életemben először gondolkodás nélkül elküldtem a pokolba, felhívva a figyelmét arra, örüljön, hogy ennyivel megússza, és nem perelem be jó hírnév megsértése, illetve becsületsértés miatt.

Meghalt anyósom… szerettem őt, én voltam a kedvenc menye. Mindig adott a gyerekeknek 10-20 ezer forintot, hogy vigyék el a templomba, és tegyék az akármelyik szobor melletti perselybe. Ám amikor meghalt, a pap nem akarta eltemetni, mert az egyházadót nem fizette. Így visszamenőleg leperkálták a sok ezer forintot, különben anyósom nincs egyházilag eltemetve… Hiába volt a sok 10-20 ezres, ami ugyanúgy a papok (és nem a szobrok) zsebébe vándorolt.

Így tehát jócskán megundorodva a „hívő”, imádkozó emberek nagy részétől, az egyházi emberek egy részétől (nem általánosítok!!!) a magam útját járom, mint romlott katolikus. Akkor megyek templomba, amikor akarok, akkor imádkozok, amikor akarok. Nem játszom el a szent embert, de megpróbálok becsületesen, tisztességesen élni! Szeretni az embereket  magam körül. Azokat, akik ezt meg is érdemlik…

Hiszem az Istent, de a papokat, egyházi személyeket fenntartásokkal kezelem, tiszteletben tartva azt, hogy nem általánosítok! A Jéger Károlyok, Böjte Csabák visszaadják valamennyire az egyházakba, egyházi személyekbe  vetett hitemet…

Ennyit a „hitről”.

folyt köv. a barátságról és a szeretetről…