Veled együtt keresem a csendet,
míg bennünk távlatok csilingelnek,
mindketten oly zártak és nyitottak,
kulcsát keressük édes titoknak,
a káoszban rendet teremthetünk,
viharok dúlnak messze felettünk,
megolvasztunk  gyilkos vasszilánkot,
az űrt fűtik apró rőzselángok,
néha messze vagy, mégis itt, közel,
karom tereken át szorít, ölel, 
sóvárgó sóhajok a sötétben,
a hajómmal végre partot értem,
hosszú tél volt, szívós a február,
de melletted már semmi sem sivár,
veled együtt hallgatom a csendet,
amint magamra lelek Tebenned.

Ha, a kezem Te is elengeded,
együtt zuhanok a mélybe Veled,
több vagy, voltál, mint csak egy szerelem,
napfényként ragyogtál az egemen.

2015. 02. 11. 

Önmagam maradtam
Versmorzsa

Öltönyt váltott hét
hűtlen évtized bennük
önmagam őrzöm.