Mennék, szállnék a széllel a végtelenbe,
kalitkából menekülve,
messzire elrepülve!
Ha volna, aki vár és a szívébe zár,
az óra gyorsan körbejár,
a léleknek nincs határ!
A lelkem száll messzire,
oda, hol nem hull a könnyem ennyire,
hol süt rám az áldott napsugár,
s szívem téged, kedvesem, újra vár!
Remélem, látlak kedvesem nemsokára,
a szivárvány hídján együtt járva,
rátalálni a boldogságra,
ez testem, lelkem vágya!
Álomból valóság lenne,
ha a szíved velem lenne!
Álomban veled vagyok,
neked boldogságot adok,
szíved a szívemen megpihen,
kívánom, hogy így legyen!
Veled álmaimban boldog vagyok,
álmaimban örökre veled maradok!
Így tovább álmodom!

2024. november 8.

TM