Vasketrecét az élet rám zárta,
túl a rácson karod felém tárva,
távolról úgy hívogat egy hárfa,
udvaron ugyan zöldell már nyárfa.

Kedvesem csak annyit kérek tőled,
szóljon hozzám gyönyörű éneked,
szerelmed így tépi a bilincset,
amit rám rakott irigység, gyűlölet.

Fáradt kezemből kihullt az erő,
nem sugárzik belőlem vonzerő,
mögöttem már nem kel boldogan a Nap,
egyre közelebb van hozzám napnyugat.

Ha a holnap nem hoz új írásokat,
olvasd verseim, tanításaimat,
gyermekeim, ha valaha számítottam,
tudnotok kell, mindig jóra áhítottam.

Érzem egyre fáradtabbak napjaim,
erőtlenebbek valaha erős karjaim,
ha a megváltás kívánság lehetne,
rám egy éj örök álma telepedhetne.

Barcs, 2019.07.18.