Mivé legyek,
ha üldöz a kétség,
mivé legyek,
ha ordít a fáj?
Gyermekszívemben
diadal dúl,
s Anyám bölcsőmet
már nem ringatá.

Kétkedve várom
a hűs, őszi reggelt,
itt lakik bennem
a bánat, ki társ,
félek kinyitni
ablakát szememnek,
redőnyt húz rá
a csend, a magány.

Arcomra fagy
holnapom szele,
félek, mit ád,
nem bírom el!
Gyötrődő, megkínzott
életem viszem,
Mit a fájdalmas
gyász megkoronáz.

S tele van kínnal,
tele van harccal,
s hogy meddig küzdök,
még nem tudhatom.
Páncélruhámban
járok és kelek,
de nem veszi le rólam
az Üdvözítőm.

Ha levenné egy nap
béklyómat rólam,
szabad lehetnék,
mint a madár,
eldobnám magamtól,
testemből-lelkemből
a vért izzadt szennyes ruhám.

Budapest, 2023. október 28.