Űzi őket hajtja,éhes áradat
Elmúlt a nyár ,gabonát érlelte
Messzi útjukról jönnek kiéhezve
Utak mellett póznán,földön,ágon ülve
Élelem után kutatnak,nagy figyelve
Csapatokban jönnek,fáradtan keresve
Hol találnak élelemre,nyughelyre

Nagy szárny csattogással tengert is repülve
Nyugalmat keresve,de sehol sem lelve
Űzött hordáik csapatban verődve
Erőt mutatva,nincs ki megállítsa őket,legyőzze?
Learatott búzatáblák a terülj asztaluk
Erdő mélye,fák lombja betakarja fajuk
Ragyog a nap ,vizet szomjazva
Városokban,falvakban,tanyákban lelnek otthonra

De elmúlt a nyár,már az ősz is kopogtat
Köd ereszkedik,hajnalokon hideg szelek fújnak
Mi lesz velük,hidegben,hiába kárognak?
Vadul keresnek otthont maguknak
Élelem elfogy ,csapatba verődve
Támadásra kész lesz a varjak serege
Éhes gyomruk űzi,csőrük csattogtatva
Éles csőr üti,vágja,aki tőlük élelmet tagadja

Keselyűk csapata támogatja őket
Egy ideig segíti,majd elűzi az útra kelőket
Mire eljön az ősz,jó lesz vigyázni !
A gonoszabb varjú,kész az ember szemét is kivájni 
Már most gyülekeznek,kergeti őket a fergeteg
Csapataik ellepik a földet és az eget !
S jaj lesz a galamboknak,károgással elűzik őket!
Vagy ütik vágják,életükre törnek !
Szegény,jó galambok más hazába repülnek !

2O15.O8.26.Mosonmagyaróvár