Atyám, gondjába gázol az élet ebben
hazában, népét, sorsát, Te tudod.
Küldjél már reá hazányi boldogságot,
mert attól már régen elszokott.

Legalább népe szemében lásson
ez a haza—alkohol nélküli ünnepet.
Századokon át, szentté avatás nélkül,
mint Szent Fiad, por itta vérében lépeget.

Hogy mi jutott hazámnak a sok kérésből,
éreresztésből, azt mi tudjuk igazán.
Atyám!—ma  hazámban e nép, ezer
éve vérzik el bizonyított igazán!

Magyarok Istenének hív születése óta,
de idegen törvényekkel némítják szánkat.
Testvér jaj szava, magyart bántó gyalázat,
másnak nem, de nekünk nagyon fájnak.

Gondoljál már reánk végre. Hazám népe,
olyan sűrűn tekinget fel már az égre
—lent földet lát csak, nem érzi a hazát,
így, már csak Neked mondhatja el igazát.

Istene van, de vezére régóta egy sem igaz,
így repül el, így hal ki szívükből a vigasz.
Mindég hittek benned —sorsunkat Látod:
örvényforgásban, hazám felett varjúsereg károg.

                    Toronto, 2013 április 5-11