Csiribú - Csiribá,
Csirimóka - Csiribóka,
olyan jó volt az a móka!
Mi mindennek elneveztél,
nevettél, megnevettettél,
szerettél,  - úgy szeretgettél!
Ezer néven becézgettél.

Mi tette ezt velünk, nem tudom,
mint két gyerek a vízparton,
nem tudtuk egymást elengedni,
egymás szemébe jártunk fürödni.

Körülöttünk élt a tavasz,
méhzsongásban, két karodban,
fürge szellő játékában,
gyöngyvirágok illatában,
virágszirmok permeteztek,
fenn a fákon rigók, cinkék,
hogy csacsogtak, énekeltek.
Varázslatos idők voltak,
varázslatos órák, percek.

Már messze vagy, de oly közel,
ez a varázslat sohasem múlik el.

2025. március 23.

TM