Állj meg te rohanó,
s nézz körül.
Lásd a világban dúló
háborút.
Emeld fel kezed, s tekinteted,
vajon látja e valaki mit csinálsz?

Mi van, ha tényleg igaz,
mit rebegnek a néma ajkak?
Mi van, ha hall és látja mit teszel?
vajon megjegyzi a rosszakat?
Állj meg és gondold át,
mi a jó s gonosz.

Ne félj attól, ha a jót keresed,
ha nem az ember vesztére vagy.
De jaj!  Jaj annak ki gáncsot vet,
a szegény, szerencsétlennek!
Mély sóhajtásod, ha megkopik,
nem hangzik el hiába a szó.

Meghallja Ő, ha senki más,
nyomasztó terhed  ne vidd tovább.
Ha kemény a szíved, ne engedd,
hogy megítéljen a kegyetlen világ.
Eljön a nap, mikor béke lesz,
s leveszed gyászruhád.

Mindenki szalad meztelen,
a feszes  égbolt  védelme alatt.
Megrogy a térd a súly alatt,
leteszi, nem bírja tovább.
Felhők mögül a holdsarló kandikál,
s levágja erős láncaid.

Érzed? Látod?
Semmi sincs hiába.
A remény éltet, ha van, ki megfogja
kezed.
Átvezet a keskeny úton,
ezért hát ne félj, s ne remegj!

Debrecen, 2020.07.10. B.Sz.Éva