Érezni vélem illatod,
melyet messzi szél hozott,
lehunyom szemem, hadd vigyen,
hadd vigyen hozzád gondolatom.
Imádtam minden percét,
mit veled tölthettem,
fáradt testem megpihent,
mikor partodon ültem.
S még is elváltak útjaink,
mert mennem kellett,
csalfa ígéretek hívtak,
s én mentem, esztelen.
Vissza vágyom hozzád,
de szívem tétova,
Vajon befogadsz még?
Vagy menjek máshova?
Nem tudom megunni,
bármikor látlak,
lehet zord idő,
nem veszíted bájad!
Fagyos hajnalokon,
jégbe zárt alkotás,
mozdulatlan,
melyre nem képes senki más!
S mikor a nap aludni tér,
az valami csoda!
Aranyló színpompa,
nem feledlek soha!
S mikor gyermekem,
szalad partodon,
ölelé unokám.
Akkor már tudom!
Csak ez az én hazám!
