Ülök a sarokban,
figyellek álmodban,
próbálok rejtőzni,
jó nagyra felnőni.

Hálómat megszövöm,
sarokba kikötöm,
mi abba berepül,
többé nem menekül.

Sajnos te nem érted,
én vagyok teérted,
fogom a legyeket,
tisztítom teredet.

Aztán csak meglátom,
kezedben rémálom,
fogod a seprűdet,
győzött a gyűlölet.

Pedig mást nem teszek,
sarokban figyelek,
szövöm a hálómat,
őrzöm az álmodat.