Valahol egy vándor
kilépett az útra,
de útjába a szél a port
szüntelen kavarta.

Kavarta, keverte,
szemébe fújta,
de a vándor csak ment,
sosem nézett hátra.

Ballagott botjával
nyáron, ősszel, télen,
völgyeken által,
dombok közelében.

Folyóparton sétált
fűzfa árnyékában,
s leült egy kőre,
ha néha elfáradt.

Bús fejét lehajtván
elmerengett létén,
hogy őt az életében
miképpen szerették.

Miképpen szerette
anyja, apja, bátyja,
kik már elkötöztek
át, a túlvilágra.

Emlékük itt maradt,
őrzi hűn a Vándor:
- "Ó, drága jó Anyám,
de nagyon hiányzol!"

Arcán könny csordul,
lecseppen a fűbe,
fűszálról végigfolyik
a száraz, kemény földre.

Merengő vándor
csodát észlel éppen,
mert a könnycseppből
egy asszony lép elébe.

Hófehér haját 
lábával tapossa,
másik felét a szél
feléje csapdossa.

Felállván a kőről
hátrébb szökken a Vándor,
megszólal az asszony
furcsán érdes hangon.

- "Érted jöttem, hozzád,
ki évek óta ballagsz,
kinek lelkében
tengernyi panasz van."

- "De nem szóltál, hallgattál,
senkit sem bántottál,
magadba fojtottad
életed fájdalmát."

-"Suhintott vesszővel,
lesújtott doronggal,
bántott az élet
csattanó pofonnal."

- "Íme érted jöttem,
s elviszlek magammal!
Ne vándorolj tovább
búsan magadban!"

Felkapta a Vándort,
hajával fonta körbe,
úgy vitte magával
a felhők közelébe.

Megnyílott az ég,
kitárult egy kapu,
nagy, széles ajtaja
gyémánttól ragyogott.

Keresztül suhantak,
s zöld mezőre értek,
aranyalmát s édes
aranykörtét szedtek.

Kosarakba rakták,
kék folyón úsztatták,
trón elé vitték,
királynak átadták.

Bal kezében alma,
jobb kezében körte,
megméri súlyát
almának, körtének.

A körte nehezebb,
és édesebb az íze,
a vándor szíve-lelke
lakott abban benne.

Ítélkezvén a király
derűs arccal szóla:
- "Megmértem tetteid,
nincs szó panaszra!"

Szíved tiszta, mint a hó,
lelkedben igazság,
lásd újra szeretteid,
régóta várnak rád.

Elkísér őszanyó, 
tudja, merre laknak,
Mondj búcsút ezennel
a vándorbotodnak!

Előtted ím, Anyád,
Apád és testvéred,
öleljétek, csókoljátok,
egymást szeressétek!

S lám, a szeretet
soha el nem múlhat,
él az örökké,
soha meg nem halhat.

2023. június 4.