Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A vén Czinege

Rácz Endre
Rácz Endre képe
Debrecenben jártam, csak úgy képzeletben,
Míg egy régi-régi emléken merengtem.
Czinege Jánosnál tett le képző-szárnyam,
Körülnéztem kicsit, ha már épp’ ott jártam:
 
Ütött-kopott kis ház, az idő már régen
Szárnya alá vette, azért hogy enyésszen.
Kerítésén már a szú is éhen halna,
Csupán rozsda jelzi: egykor volt vasalva.
 
Beljebb lépek csöndben, az ajtó nyikordul,
Akár szellem, járok, ”gróf” Czinege mordul.
Már ő sem a régi, hej, pedig a múltban…
De azt minek nézzük, az már úgy is úgy van.
 
A háta már görbe, ereje mi rég’ volt,
– Bizony-bizony akkor mindenre elég volt –
Mára már csak annyi: éppen hogy totyogjon,
Csak, hogy át ne essen minden apró gondon.
 
Pohár van kezében, benne olcsó lőre.
Arra gondol: egykor jobb jutott belőle,
S hogy a cimborákkal százszor, tán’ ezerszer…
Minden szívdobbanás telve emlékekkel:
 
Újra fut a ménes, a gulya kolompol,
”Bíztató szó” hallik hangos ostorokból,
Víg bojtárainak játszó-szavát hallja...
„No, csak hadd el öreg. – neje megsokallja –
 
Hadd el azt a múltat, mára az csak bánat.
Mit az idő elvesz, vissza sosem járhat.
De miért is jönne, ez a világ rendje:
A régiek helyett újakat teremtve.”
 
Nem is szólt az semmit, ivott még egy kortyot,
Rossz szavat az reá véletlen sem rótt ott.
Tudta hűségének kell, hogy legyen bére.
Mért is vetett volna bármit a szemére?
 
Egy valami azért mégis csak furdalja,
S konok-büszkesége hallgatni nem hagyja:
„Hallgassak? Hallgassak? Azért sem hallgatok!
A világ az világ, én pedig ”gróf” vagyok!
 
Bizony hogy ”gróf” vagyok, mert annak születtem.
És ha nem, hát azzá tett az élet engem!
Nem kell megköszönnöm cifra méltóságtok,
”Gróf” leszek én úgy is, hogyha már nem láttok!
 
”Gróf” voltam a pusztán, most is, hajlott háttal,
És ha kezet fogok egykor a halállal,
Hogyha sírom hantján, csupán giz-gaz búj is,
Netán’ hantom se’ lesz... ”gróf” leszek én úgy is...”
 
Lefeküdtek csöndben, de nem jött az álom:
Csak ott jártak újra kint a Hortobágyon,
És azon tűnődtek: hej, egykor, ott, régen:
,Merengtem egy lányon...’ – ,S én egy fess legényen...’
 
— Debrecenben jártam, csak úgy képzeletben.
Jól esett egy tűnő emléken merengnem.
És azután könnyű, képző-lepkeszárnyon,
Átrepültem én is... át, a Hortobágyon...
 
Rácz Endre ©
2014  12. 05. Szerep
Rovatok: 
Vers