Az est leszállt
Az élet porondja várt
Csörgős sipka fejeden
Keserű vidámság az életeden

A függöny felgördült
Te a bohóc ,a csillagokba repült
Nevetett mindenki,hangjuk szállt
S te minden nap lelked adtad át

Kacagott az ég is,hullottak a csillagok
Hintád hol fenn,hol lenn lobogott
Ragyogtak a világító fények
Tudták értük játszod az egészet

Szállt az ének, a szíved hangja
Veled örült a közönség fények diadala
S te odaadtad örömért a szíved
De az őszinte szív nem kellett senkinek

Ruhád színes,arcod festett
Mosoly ragyog arcodon
Mosoly,ami ráfagyott
De mögötte lelked volt boldog

Mert adtál mindig szeretetet
Örömöt,s kacagó életet
Míg a porond,és a fény várt
Hajad fehér lett,tarka csörgős sipkád

Mert elmúltak a vidám évek
Az idő arcodra barázdát vésett
Festett mosolyod lekopott már végleg
S sírva búcsúztatod közönséget

Ó TE csörgős sipkás vén bohóc
Hát ennyi volt az ÉLET
Ne szomorkodj,én szeretlek téged
Tudom neked tiszta volt a lelked

A függöny legördült ,nagy zuhanással
Minden rög a vég,végállomás
Megköszönted a közönségnek a tapsot
Szem lecsukva hallgatod a szilencium dalát

2O14.O2.13. Mosonmagyaróvár