Tudattalan álmot kever az éj
gúzsba kötve érzed magad,
körül vesznek démoni lelkek
lábad béna előlük nem szalad.

Miért maradtam gyakran tűnődöm
lázadásokra én soha nem izgatok,
álomgyárakban dolgoztak sokan
verseket azokat csak azokat írogatok.

Tudtomon kívül loptak meg a gazok
majd lelkembe bele tiportak gázoltak,
elhitették velem, hogy kellek nekik
szemembe vastag pofával hazudtak.

Egy tova illanó álom nyomain
varázsvesszőkkel megrakódva tán,
végig kopogtatod majd a kéklő eget
egy képzelt betemetett tenger után.

Varga István Barcs 2017.04.20.