Látom már a zöldeket,
égi könnycsepp öntözi a földeket.
Kizöldül a tisztás, a domb,
a nyíló virágokon méhecske dong.

Várom a tavaszt,
mikor mindenhol rügyet
s virágot fakaszt.

Érzem a lágy, simogató szellőt,
oly szép, mikor a napsugár áttöri a felhőt.

A tél búcsúzik, s zokog,
völgyben a patak csendesen csobog.

Az erdő is életre kel,
ahogy eltűnik a fehér lepel,
s a sok madár mind énekel.

Eljön a kikelet,
s messze innen,
magas hegyek csúcsára űzi a telet.

A múlté az erdő megszürkült szőnyege,
mit eddig hó takart, most zöld levelek,
színes virágok törik át az avart.

Idekint megélni, ahogy álmából felébred minden,
boldog a szív itt benn.

TM