Nem volt más hang csak kopogás,
meg a néma csendben a várakozás,
ablakon kívül ott a fekete éjszaka,
üvegen jégvirág számomra csoda.

Bakancsok ablakszárnyak között,
csodálkoztunk az üveg nem törött,
két szem fehér szaloncukor kemény,
alma dió és nem tört szét a kémény.

Hol jött be a Mikulás, volt ez kérdés,
majd gyermekként indult a keresés,
már nem keresnek csak követelnek,
hova vesztek titkok, vannak e érzelmek.

Szeretet érzelem párhuzamos szívemben,
krumplicukrot még most is megeszem,
kukorica lisztből szaggatott gánicát tejben,
ez volt a reggeli melyet boldogan ettem.

Apám szabó volt míg Anyám varrónő,
gyenge a kereslet, voltam a férc szedő,
akkor mindenki ünnepre akarta a ruhát,
remélt az ajándék, szívünkben boldogság.

Varrógép zakatolt ünnep előtti hajnalon,
erre ébredtünk minden iskolai napon,
ám a vasárnap neki nem volt a pihenő,
csak ebéd után volt az ultipartira kimenő.

Mikulást már akkor Télapónak hívták,
de dolgozók gyermekeit megajándékozták,
szerény volt és szegény az akkori Mikulás,
ám a szeretet és mesekönyv volt a ráadás.

Az emlékezés szeretete járja át szívemet,
boldogság látni unokáimat gyermekeimet,
Mikulás most ereszcsatornán kapaszkodik,
éjszaka velem együtt még szebbről álmodik.

Írta-Varga István-Barcs-2018.11.29.