Szellő borzolgatta a vizet csendesen,
napsugár csillogott tükrösen, fényesen,
kis hullám egy nagyot vidáman kergetett,
valahol egy faág szirmokkal fizetett.

Házőrző és én, figyeltük a fövenyen,
mikor kötsz ki hajóddal a kis szigeten,
folyó partján ülve, oly nagyon vártalak,
sok hosszú nap után végre meglássalak.

Kutyám ugatta a felugró halakat,
a folyóra leszálló fáradt ludakat,
estig ücsörögtünk, figyelve távolba,
perceket óráknak, napoknak számolva.

Aztán kijött anyám, hogy rólad hírt kapott,
ma sajnos ne várjak, hiába maradok,
ma nem jössz haza hiába a szép ruhám,
akkor holnap jövök, itt várok rád apám.