Most van itt a tökéletes perc,
- fénylő szappanbuborék.
Most kezdődik minden el,
- nem bánom, meddig tart, pár másodperc elég.
Most jobb vagyok, mint voltam,
- elvarázsoltál, angyalokkal repülök.
Most szárnyam nőtt, felemel,
- lebbenve táncolok ég és föld között.

Most ne szólj, most a csend beszél,
- szemedben a harmat megremeg,
most szívem lángja az égig ér,
- dalol, dúdolva szólongat, nem éget, melenget.

Most igazzá vált minden táncdalszöveg.
Most nem bánom a közhelyeket.
Most bámulom a giccseket.

Most nyár van, s zöldellnek a fák,
most nem látom, hol vannak lékek, hol vannak csapdák.

Mert most érkeztél életembe,
széppé tettél vénségemre,
mit elvett tegnapok sora,
nekem adtad napról-napra.
Néhány hónap volt életünk.
Felemeltél, ölbe vettél,
szemeimben gyönyörködtél,
mint egy gyermeket, becéztél,
csak magamért,
csak mert vagyok, szerettél,
Istenem, mennyire szerettél!
Lelkemben otthonra leltél.

Most sóhajom visszhangozzák a hegyek,
hallom válaszod,
- Várlak, hogy magammal vigyelek.

Most indulnom kell, nem késhetek.
Most, amikor a múlt, a jövő és a jelen
- már eggyé vált veled.

2025. július 29.

TM