Ha falevelek borítják a lépcsőt,
szélnek hívjuk a lengedező szellőt,
a forróságot felváltja langyos nap,
a nyár tovatűnt, az ősz már itt maradt.

Fények játszanak délután árnyakkal,
szél száraz levéllel, kócos hajammal,
kabátom nyújtózkodik, hogy kivegyem,
vége van a nyárnak, már nincs kegyelem.

Harmatos lett a rét, a zöld legelő,
rovarhad is fázik, nem bújik elő,
a finom eleség így lassan elfogy,
a hideg szél, egy újabb telet elhoz.

Madarak gyülekeznek, csivitelnek,
hamarosan vándor útjukra kelnek,
az óceánt, hegyeket átrepülik,
elhagyott fészkük ott is megkeresik.

Kivárják míg nálunk a télnek vége,
mi várjuk, jöjjenek jövőre végre,
hozzák a hosszú vándorlás történetét,
az új évszak, az új nyár ígéretét.