Bennem egy óriás, ám sokszor törpe vagyok,
néha bénán lefagyok, máskor meg szárnyalok,
oda vágyik mindig lelkem, hol magyar a szó,
él vagy netán már nyugszik, az az édes anyó.

Lehet máshol zöldebb a rét, mégis idegen vagyok,
itt ez a Hazám, ismerősek illatok a szagok,
országon belül, ha netán máshova telepszem,
esetleg gyüttmöntnek mondanak, mégis melegszem.

Ez az én buborékom, ahol körülvesz  nemzetem,
hol szeretteimet, mindig megvédelmezhetem,
itt honfi vagyok, ám vándornak is van hazája,
kit hosszú útról, otthon vár édes babája.

-írta-Varga István-Barcs-2021.08.12.