Vándor évek keresztútjait jártam,
napsütésben, esőben és sárban,
szekérponyva takarta a hátam,
míg igáslovam volt egyetlen társam.
Kis családom, poronty és az asszony,
szolid pereputty, tetszik ez a garzon,
esténként kuporodva, de ébren alszom,
reggelente patakban mosakszom.
Délibáb varázsolt fordított képet,
zörög a szekér, a Nap cudarul éget,
egy elkóborolt birkát most találtunk,
akácos ligetben le is tanyáztunk.
Öröm volt ez nekünk, végre jó lakhattunk,
le is heveredtünk, itt éjszakáztunk,
reggel kakasszó helyet, kakastoll ébresztett,
"hunnand vót" a juh, mely kondérba szenvedett.
Szerencséd van cigány, lopást nem jelentettek,
így utatokon titeket tovább engedlek,
nyikorgott a kocsikerék, faggyú volt kenet,
jó lakottan bóbiskolt, asszony és a gyerek.
-írta-Varga István-Barcs-2020.05.14.