Harmatos mező itt a perc,
sürget az idő, biztat, kelj,
vár rám a világ, indulok,
akkor is, ha majd elbukok.

Így lesz hernyóból pillangó,
szárnya fényesen csillogó,
táncot jár a napsütésben,
árnyas erdőn, tündér réten.

Változás minden, mi élet,
kottából lesz dal és ének,
nappalból sötét éjszaka,
gyermekből öreg dédapa.

Mi vár még rám, mi a jövőm,
vajon mihez lesz még erőm,
milyen lesz az életutam,
sok mindenről ábrándoztam.

Aranyhal, ha kívánhatnám,
ami szép volt, megtartanám,
mutasd meg az új világot,
ne kergessek délibábot.