Kacag a fillér, gurul a forint
A vén Európa beteg már megint
Halmokban dobált lakáskulcsok
Zsebeiket tömik a bankok
Mi lesz veled Te szorgos nép,
Nem lesz otthonod, házad
Hova lehajtod árva fejed
Hideg és a nincs kopog az ablakon
Dolgoztál, de másé kis vagyonod
Földönfutóvá lettél, hisz nagy a világ!
De ez a világ nem a hazád !
Ki vigasztalja meg síró gyermeked?
Belerokkan a munkába szíved
Őseid hazáját ki védi meg?
Nemzetté kellene már lenni, nemzetté
Együtt érezni mi a megalázó fájdalom
Meglátni a veszedelmet, ami közeleg
S lábunkra szorul, mint fájdalmas bilincs
Űzött szarvasként futtok tovább
Vissza sem nézel, elhagyod hazád
El kellene kergetni a kufárokat
Mint Jézus a templomból űzte ki
Értékeinket liciten adják-veszik
Magyar szív nem érti miért e kin
Szép jövőt ígértetek nekünk
Válasz, ha nem tetszik mehetünk
De nincs kegyelem peregnek a dobok
Világgá űzik népünket megint
Eltűnnek a terített asztalok, s mellőle barátok!
Halomba gyűlnek az odavetett kulcsok !
Ne ez ne így legyen, Hazánkat ne hagyjuk el !
Szembe szálljunk még az ördöggel is
A nemzet életet véd, követel
A nemzetek színpadán a magyar nem tűnhet el
Mert nem vagyunk mi szolga népe senkinek
Nemzetté,ha kell ismét egyesülünk
A felbujtókat világgá kergetjük
S nem adjuk -e megszenvedett
Drága ősi földünk senkinek sem
S boldogok leszünk ismét, úgy hiszem
Kérjük Isten áldását segítsen a nemzetnek
Szeretetet adjunk irigység helyett
ÁMEN.

Mosonmagyaróvár.2O15.O2.O4.