Szürke szobában ülök, s merengek,
tekintetem az ablak kicsiny résére mered,
álmodozom, vágyakozom, hol lehet a kedvesem?
Mennék, s megkeresnélek,
de oly messze vagy tőlem,
rohannék, két karodba,
s várnám ölelésed!
Hol vagy ó kedvesem,
miért, nem vagy itt velem?
Fognám, két kezed,
talán , el sem engedném,
nézném, két szemed,
s némán üzenném,
üzenném, mennyire szeretlek,
s mily üres nélküled életem,
ó, hol vagy kedvesem?
mi lehet veled?
Behunyom a szemem,
mélyeket lélegzem,
azt képzelem, itt vagy velem,
nem akarok felébredni e csodás álomból,
hisz akkor csak azt érzem, mennyire hiányzol!
